A wörgli csoda

Vas Népe - Győrffy Ágnes

A közösségi fizetõeszközök történetének legmeggyõzõbb példája a Kufstein melletti Wörgl kisváros kísérlete a gazdasági világválság idején.

1932-re a válság elmélyült Ausztriában is. Egyre nõtt a munkanélküliség,
csökkentek az árak, ez azonban nem a pénz elköltésére ösztönözte a
fogyasztókat, hanem a felhalmozására, ez tovább csökkentette a
termelést, ami a munkanélküliség továbbnövekedéséhez vezetett - ördögi
körben mozgott tehát a gazdaság, amire a gazdaságpolitikának nem volt
receptje.

Az egyik lehetséges gyógyszerrõl szóló receptet pedig már megírta az
1900-as évek elején egy Silvio Gesell nevû német kereskedõ. Az õ
elképzelései szerinti pénz, az ún. szabadpénz (Freigeld) ugyanis helyi
kibocsátású, és - meglepõ tulajdonság! - az idõ elõrehaladtával veszít
az értékébõl, az eredeti értékét csak érvényesítõ bélyegek
megvásárlásával és felragasztásával õrzi meg. Ez biztosítja a pénz gyors
forgását, hiszen mindenki igyekszik túladni azon a fizetõeszközön, amely
rövid idõ múlva kevesebbet ér. A gyors pénzforgás viszont a gazdaság
élénkítésének biztos eszköze.

A wörgli kísérlet bebizonyította, hogy Gesell receptje helytálló. A
polgármester vezetésével a város kialakított egy közmunkaprogramot,
amelyért az önkormányzat kuponnal fizetett. A kuponokat valamennyi helyi
kereskedõ elfogadta, mivel a város vezetése garantálta, hogy bármikor
visszaválthatják azokat a hivatalos Schillingre (ehhez az egyik bankban
elhelyezték a szükséges mennyiségû Schillinget). Mivel a kupon minden
hónap végén veszített értékébõl 1 %-ot, mindenkinek érdekében állt minél
hamarabb elkölteni. Ez a helyi gazdaság gyors élénküléséhez vezetett, a
termelés csökkenése leállt, fellendült a foglalkoztatás. Újra tudtak
adót fizetni a helyi lakosok, sõt gyakran már hamarabb befizették adójukat.

A munkanélküliség csökkenése, a közmunka során megszépült parkok,
leaszfaltozott és csatornázott utak, a megépült síugrósánc, mosoda, a
felújított híd élénk érdeklõdést váltott ki. Sajnos nemcsak újságírók,
szakemberek (köztük a világhírû amerikai közgazdász, Irving Fisher) és
polgármesterek részérõl, hanem az Osztrák Nemzeti Bank részérõl is. A
Nemzeti Bank a saját kizárólagos pénzkibocsátási jogára hivatkozva
betiltotta a wörgli kupon használatát. A város fejlõdése megrekedt, a
többi település pedig el sem indulhatott a gazdasági fellendülés útján.

Az eset - és a világválság maga - jól példázza az einsteini gondolatot:
a problémát nem oldhatjuk meg azokkal az eszközökkel, amelyekkel
létrehoztuk. Egy alkalmas új eszköz gyors orvoslást jelenthet -
amennyiben a hatalom nem érzi fenyegetve magát.